Elgondolkodtatok már azon, hogy mivel lehet eladni egy terméket?
Szexszel (az autókat csinos nőkkel, a borotválkozó szereket kigyúrt, félmeztelen férfiakkal reklámozzák), cukiság faktorral (babapopsi, kiscica, család kutyával), no és a félelemmel…
Szexszel (az autókat csinos nőkkel, a borotválkozó szereket kigyúrt, félmeztelen férfiakkal reklámozzák), cukiság faktorral (babapopsi, kiscica, család kutyával), no és a félelemmel…
A félelemmel persze nem macskaeledelt vagy fülpucoló pálcikát adnak el, hanem főleg az egészséggel kapcsolatos termékeket. Emlékeztek még az antibakteriális szappanokra és tusfürdőkre? A szereplők elmondták, hogy nekik mindennél fontosabb a családjuk és gyermekeik egészsége, és a kórokozók ellen minden fronton küzdenek. Ezeket a termékeket később kivonták a forgalomból, mert állítólag kiderült, hogy mindent elpusztítottak (a hasznos baktériumokat is), és segítették az ellenállóbb fajták elterjedését.
A termékek másik nagy csoportja, ahol a félelemre építenek a reklámszakemberek, a gyógyszerek széles palettája, élükön a védőoltásokkal…
Ugyan ki nem ijed meg, mikor ilyen szöveget olvas?
“Nehéz elképzelni, hogy egy olyan súlyos betegség, mint a … Önnél is előfordulhat, de tényleg megeshet.”
“Ugye szeretné életét egészségesen leélni? Szeretne magának nyugodt, egészséges időskort?”
A termékek másik nagy csoportja, ahol a félelemre építenek a reklámszakemberek, a gyógyszerek széles palettája, élükön a védőoltásokkal…
Ugyan ki nem ijed meg, mikor ilyen szöveget olvas?
“Nehéz elképzelni, hogy egy olyan súlyos betegség, mint a … Önnél is előfordulhat, de tényleg megeshet.”
“Ugye szeretné életét egészségesen leélni? Szeretne magának nyugodt, egészséges időskort?”
Ha a célcsoport gyermekekből áll, akkor a szülők félelme mellett a bűntudatukra is lehet építeni: kárt okozhat a számára legdrágábbnak, ha nem gondoskodik róla megfelelően (nem veszi meg a reklámozott terméket). Senki sem sebezhetőbb, mint egy édesanya, aki a gyerekéért aggódik.
“Szereti Ön a gyermekét? Megadná neki a maximális védelmet a veszélyes betegségekkel szemben? Ugye Ön sem szeretné, ha …”
“Szereti Ön a gyermekét? Megadná neki a maximális védelmet a veszélyes betegségekkel szemben? Ugye Ön sem szeretné, ha …”
„Én orvos leszek! Én ügyvéd! Én tanár!” Ne hagyd, hogy összetörjenek az álmaik – óvd meg lányodat a méhnyakráktól még ma!
Tévedés ne essék, a fenti plakát egy társadalmi célú hirdetés, amit véletlenül egy gyógyszergyár szponzorál, egészen véletlenül egy olyan gyógyszergyár, melynek épp van egy védőoltása erre a betegségre.
Ezt a marketingtechnikát az 1920-as évektől alkalmazzák, lépései a következők:
1: Hívd fel a figyelmet egy problémára, akár olyanra, amelyről a célszemélynek egyébként fogalma sem volt!
2: Fokozd a célszemély nyugtalanságát, aggodalmát a problémával kapcsolatban!
3: Add el a terméket!
2: Fokozd a célszemély nyugtalanságát, aggodalmát a problémával kapcsolatban!
3: Add el a terméket!
Talán sokatoknak eszébe jut például egy bizonyos fogkefe reklámja. Van a fogínyvérzés (probléma).
A hagyományos fogkefe felsérti a fogínyt (a reklámban szemléltetőeszközként használt paradicsom bőrét) és kiserken a vér (a paradicsomlé) – ez az aggodalom. De a fogkefe a hajlékony nyakának köszönhetően olyan gyengéd, hogy a paradicsom épségben marad (termék).
A hagyományos fogkefe felsérti a fogínyt (a reklámban szemléltetőeszközként használt paradicsom bőrét) és kiserken a vér (a paradicsomlé) – ez az aggodalom. De a fogkefe a hajlékony nyakának köszönhetően olyan gyengéd, hogy a paradicsom épségben marad (termék).
Személyes, egy életre szóló élményem a nagy influenza-pánikhoz (H1N1) kötődik. A tévécsatornák drámai tudósításokban számoltak be, hogy aznap kik és hányan haltak meg, híres emberek nyilatkoztak, és próbálták meggyőzni a lakosságot a védőoltás fontosságáról. Oltópontokat állítottak fel, éjjel-nappal lehetett kérni a vakcinát.
Én a legnagyobb pánik idején épp szülés előtt álltam. Kétségbeesve csüggtem a tévén, és az interneten, és számolgattam ez esélyeimet az életben maradást illetően. Nem voltak fényesek a kilátásaim, hiszen a tévék a kismamákra különösen kihegyezték a mondanivalójukat. Mikor a lányunk elszólta magát, hogy az osztályban már 5-en betegek, másnap nem engedtük iskolába. A férjem nem mert kapaszkodni a buszon, nehogy összeszedjen valamit, és kimenekült a boltból, mikor egy ember elköhentette magát mellette, mert azt hitte, hogy felesége potenciális gyilkosa áll mellette.
A gyerekorvos üzent, hogy szívesen beoltana; én meg a kijelölt nap előtt kétségbeesve hívtam fel ismerőseimet, közvélemény-kutatást rögtönöztem, ők hogy döntenének.
Anyukám sírva könyörgött, hogy fogadjam el az oltást, ne haljak meg ilyen fiatalon a magzatommal együtt.
Végül úgy döntöttük, hogy nem kérjük az oltást, a családban senki nem betegedett meg, és a gyerek is gond nélkül meglett.
Sajnos akkor nem tudtuk még a helyes megoldást: a pánik elején ki kellett volna kapcsolnunk a tévét és a netet – egyszóval le kellett volna jönnünk a szerről! (Érdekes módon a hisztéria egyik napról a másikra véget ért, és a beígért tavaszi járványból sem lett semmi, pedig nagyon fogadkoztak a szakértők, hogy a vírus márciusban újra kezdi!)
Én a legnagyobb pánik idején épp szülés előtt álltam. Kétségbeesve csüggtem a tévén, és az interneten, és számolgattam ez esélyeimet az életben maradást illetően. Nem voltak fényesek a kilátásaim, hiszen a tévék a kismamákra különösen kihegyezték a mondanivalójukat. Mikor a lányunk elszólta magát, hogy az osztályban már 5-en betegek, másnap nem engedtük iskolába. A férjem nem mert kapaszkodni a buszon, nehogy összeszedjen valamit, és kimenekült a boltból, mikor egy ember elköhentette magát mellette, mert azt hitte, hogy felesége potenciális gyilkosa áll mellette.
A gyerekorvos üzent, hogy szívesen beoltana; én meg a kijelölt nap előtt kétségbeesve hívtam fel ismerőseimet, közvélemény-kutatást rögtönöztem, ők hogy döntenének.
Anyukám sírva könyörgött, hogy fogadjam el az oltást, ne haljak meg ilyen fiatalon a magzatommal együtt.
Végül úgy döntöttük, hogy nem kérjük az oltást, a családban senki nem betegedett meg, és a gyerek is gond nélkül meglett.
Sajnos akkor nem tudtuk még a helyes megoldást: a pánik elején ki kellett volna kapcsolnunk a tévét és a netet – egyszóval le kellett volna jönnünk a szerről! (Érdekes módon a hisztéria egyik napról a másikra véget ért, és a beígért tavaszi járványból sem lett semmi, pedig nagyon fogadkoztak a szakértők, hogy a vírus márciusban újra kezdi!)
Ezzel a bejegyzéssel csak arra akartam rávilágítani, hogy nemcsak a harag, hanem a félelem is rossz tanácsadó lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése