(A kép illusztráció)
A Dévény kínzás egy dologra azért nagyon jó volt. Náluk hallottunk életünkben először az oltások káros hatásáról! Felhívták a figyelmünket, hogy semmiképpen se oltassuk be Júliát, mert azt tapasztalták, hogy a kötelező oltások hatására visszaesnek a gyerekek az eredeti állapotba, visszatér a hipotónia és kezdhetik az egész kezelést elölről!
1.5 éves volt Júlia, amikor először észrevettük, hogy bár gagyog és utánozza a rövidebb szavakat, ha szólunk hozzá, nem reagál. Játszik tovább...A BERA ás az ASSR hallásvizsgálat azt mutatta ki, hogy nem jut el hang az agyba. Egyetlen frekvenciát találtak bal oldalt, a kislány majdnem teljesen süket...
Ez a vizsgálat is megér egy misét, ahogy mondani szokás, mert rákötik a gyereket egy számítógépre és egy faarcú nő nézi a monitort, és közli, hogy nem jut el hang az agyba...teljesen siket a kislány...Te ott ülsz, zokogsz és úgy érzed, pillanatokon belül meghalsz...Nem sokat foglalkoznak ezek után a szülővel. Hosszas unszolás után végre bejelentik, hogy a CMV fertőzéstől a hallósejtek általában elhalnak...ennyi...én már akkor agyalni kezdtem...honnan tudhatják ezt ennyire biztosan? Belelátnak a gyerekek fülébe??? Napokig csak sírtam...folyamatosan...nem is emlékszem, hogy mi történt ...csak arra, hogy mentem az utcán és potyogtam a könnyeim...
A következő hónapok és évek sok -sok tanulsággal szolgáltak számunkra...könyvet lehetne írni róla..."Bemutatkozik Magyarország..." címmel.
Bármiféle további vizsgálat nélkül kaptunk egy analog, tehát kézzel állítható doboz méretű hallókészüléket. Fogalma sem volt az orvosnak, hogy mit kezdjen a gyerekkel, milyen erősségre állítsa. Azt mondta, hogy figyeljük mi a gyereket és próbálkozzunk...állítgassuk ...hátha sikerül...nem sikerült...Júlia nem szerette, nem hallott vele....ha elmentünk a készülék ellátóba egy barátságtalan, mogorva nő fogadott, akinek nem volt különösebben sok kedve foglalkozni a kislánnyal. Fél év múlva találkoztunk egy másik cég képviselőivel, akik ELVILEG csak gyerekekkel foglalkoznak, nagyon profik és megígérték, hogy mindent megtesznek Júliáért, csak adjuk vissza a régi készüléket és járjunk ezentúl hozzájuk. Júliának ilyen komoly hallásvesztésnél már digitális, nagy teljesítményű hallókészülékre van szüksége, a kézzel állítható ebben az eseteben nem segít...OK...de ezt miért nem tudták a János Kórházban? Elveszítettünk 1 évet...
Az új ellátóban az ígéretek szépek és hangzatosak voltak,..az ellátás annál rosszabb...addig mosolyogtak, amíg átvettük tőlük a 600.000 Ft- értékű készüléket, majd bejelentették, hogy próbálkozzunk...használgassuk...figyeljük a gyereket...Ha elmentünk állításra, néhány perc alatt leráztak minket, hogy Júlia még nagyon kicsi, nem tud egyértelműen jelezni, fogalmuk sincs, milyen erősségűre állítsák be a készüléket...később már úgy csinálták, hogy összekötötték a hallókészüléket a számítógéppel, állítgattak rajta valamit, de nem próbálták rá a gyerekre, hogy jó-e neki, vagy hall-e egyáltalán vele....több szülő is panaszkodott, hogy egyáltalán nem foglalkoznak a gyerekekkel.
Se kedvük, se türelmük...az egyik fiú, aki Debrecenből járt fel mesélte, hogy összecserélték a 2 oldalt. A balosra tették a jobbos programot és a jobbosra a balost.... Ugye nem gond, nem nagy távolság Debrecen -Budapest? Csak a szomszédban van!
Elvittem Júliát egy másik neurológushoz, és úgy nézett rám, mint egy hülyére, amikor kiderült, hogy én még sohasem hallottam a Hallásvizsgáló Bizottságról, ahova már régen el kellett volna vinnem Júliát és ahol elő kellett volna írni a gyereknek az ingyenes szurdopedagógiát...huh....megint 1 évet veszítettünk...
A Bizottság előírta Júliának a mozgás és beszédfejlesztést, de nem történt semmi....2,5 évig vártam...utána én kezdtem el keresgélni....
Júlia 3 éves...senki nem törődik vele...senkit nem érdekel, hogy bizonytalan és ügyetlen a mozgása. hogy nem hall, nem beszél és nem lehet vele kommunikálni...a sorozatos nehézségek ellenére nagy örömet jelentett számunkra , hogy nyugodt, kedves, jókedvű, igazi tündérbaba volt, aki bearanyozta minden percünket
EGY DOLOG AZONBAN EGYRE TÖBB SZEMÉLYT ÉRDEKELT...Júlia nincs beoltva!...Ugye, ez mindennél fontosabb Magyarországon!!! Kit érdekel, hogy a gyereket teljesen elhanyagoljuk, nem törődünk vele, semmilyen fejlesztést nem adunk neki, de oltani, azt kell!!! Találjunk egy erre alkalmas támadónőt, aki elindítja a feljelentéseket...most hirtelen mindenki tudja, hogy mit kell tennie, kihez, hova kell fordulnia...néhány hét alatt egész Szentendre minket üldöz... Hirtelen nagyon megnőtt a érdeklődés a lányom iránt! A Családsegítő naponta telefonál, ordibál, fenyegetőzik...a támadónő jön , nyomul és a környéken minden anyukának elmondja, hogy milyen felelőtlen szülők vagyunk mi, akik nem vagyunk hajlandók beoltatni a gyereküket! Egy ilyen beteg kislányt!!! Tényleg??? Valóban??? Eddig érdekes módon senkit nem érdekelt az állapota!!! Most hirtelen mégis "beteg" lett, akire "vigyázni kell"??? Mi történik, ha valami szörnyű betegséget elkap? Nem lehet ilyen felelőtlen anyuka! Azt már biztosan nem élné túl ebben az állapotban!
Ez az az alantas játszma, aminek nem szabad bedőlni!!! EGY SZAVUKAT NEM SZABAD ELHINNI!!! Dehogy érdekli őket a gyerek! Dehogy foglalkoznak ők azzal, hogy mi lesz a babával? Nekik csak az az érdekük, hogy ha kell, akár a gyerek egészségét vagy életét feláldozva is, de BE LEGYEN OLTVA!!!
Megijedtem...valóban kijönnek és elviheti kényszeroltásra a Rendőrség vagy a Bíróság a gyereket? A Családsegítő védelem alá akarta vetettni és megfenyegetett, hogy ha sokat értetlenkedem, el is veheti a Gyámhivatal Júliát!
Nem mehet közösségbe, óvodába, iskolába, de még a lakáson kívül történő fejlesztésre sem járhat!
Felhívtam telefonon- sajnos - az illetékes Szervet...soha se tegyétek, mindent CSAK ÍRÁSBAN KÉRJETEK!!! - és érdeklődtem a lehetőségek iránt...válasz...semmilyen indokkal nem lehet engedélyt kapni , még az oltások elhalasztására sem! Tudnak róla, hogy visszatérhet a hipotónia...nem érdekes, majd megint elmúlik! Szakorvosi papírt senkitől sem fogadnak el, ha mégis ilyen badarságokkal tölteném az időmet, szólnak, hogy nekik is van egy saját orvosi bizottságuk, akik minden beadványt felülbírálnak és esélyünk sincs arra, hogy felmentést kapjunk az oltások alól!!!
Az összes Támadónő, mint egy szent helyet, az Oltási Tanácsadót "reklámozza"! Ott majd megmondják a "tutit"! Hát persze!!! Egy roppant "kedves" doktornő várt minket...a druszám...K Andrea...megmutattuk neki az összes leletet a CMV-ről, a mozgás és hallásproblémákról...már akkor gyanús volt nekem, hogy csak átfut rajta és azt mondja, hogy ezek mind nem számítanak, ettől még be lehet és kell is oltani a gyereket....stílusa egy harci kiképző osztag vezetőjének is a dicséretére válna...az oltásokon kívül nem hajlandó tudni semmiről...Azonnal be akarta oltani a gyereket...valószínűleg kötelessége volt megkérdezni, hogy megengedjük-e neki, mert feltette azt a rafinált kérdést - Én oltsam be most a gyereket vagy majd a háziorvos? A konstruktív beszélgetésünk alapján én inkább az akkori háziorvosunkat választottam, bár semmivel sem jártam jobban vele . K.A csalódott reakciója csak ennyi volt - nézte mereven a számítógépét és iszonyatos gúnnyal, megvetéssel a hangjában méltatlankodott... "Gondoltam, maguk mind egyformák...nem is vártam maguktól többet!"
Sajnos elvittem Júliát az akkori házi orvosunkhoz, aki már "felkészülten" várt a védőnővel együtt. Láttam, hogy az asztalán 2 fecskendő van, azt hittem, a többi gyereknek készítették elő...Felültették Júliát a vizsgálóra és beadták az első adag oltást...majd egy szempillantás alatt átrohant az orvos a gyerek másik oldalára és a másik karjába beadta az MMR oltást...esküszöm, olyan volt , mint a krimiben...utólag megnéztem, hogy sajnos K Andrea írta elő egyszerre az oltásokat, csak én nem voltam elég elővigyázatos...Én csak álltam, levegőt nem kaptam...az orvos azzal magyarázta ezt a váratlan akciót, hogy így hamarabb túl vagyunk rajta, Júlia már nagy, meg sem fogja érezni a mája és végre békén hagyja őt az ÁNTSZ ,mert miattunk nem akart volna börtönbe vonulni! Elégedetten hátradőlt a székben és hazaküldött minket...
Mire hazaértünk, Júlia már szürke volt...rögtön lefeküdt aludni...amikor felkelt, kijött a nappaliba és elkezdett ordibálni...tépte a haját, sikítozott, fetrengett a földön és ha oda mertünk menni hozzá, ököllel ránk támadt...azonnal hívtam a védőnőt, azt mondta, semmi gond, elő szokott fordulni ilyesmi, adjak a gyereknek egy kis nyugtatót..aha...meg a családod felső vonala...Az arcunk és fogaink épségének megóvására , el kellett pakolnunk a csizmákat , a fa építőkockákat és minden kemény vagy törékeny tárgyat...a kislány órákig dobálta magát a földön és tombolt...éjjel 2-kor még fent volt és esélyt sem láttunk arra, hogy valaha is megnyugszik...ez így ment hosszú hónapokon keresztül...senki nem törődött velünk, Mindenki elégedetten hátradőlt! BE VAN OLTVA VÉGRE JULCSIKA....A fejlesztése vagy az esetleges orvosi vizsgálata fel sem merült továbbra sem az ORVOSOKBAN...
Júlia a következő hetekben naponta 20 órát volt fent, éjjel 2-5 között aludt egy keveset. Türelmetlen és ideges lett. Elveszítette minden és mindenki iránt az érdeklődését. Már nem kötötték le a játékok, nem mosolygott többé, nem evett, mert vagy hányt vagy hasmenése volt...gyakran akár egyszerre is! Ha szóltunk neki, nem figyelt ránk. Már nem reagált még a zajokra sem! 2 hónap múlva megkapta az ismétlő oltásokat is!!! Egy dolog volt fontos neki, a TOMBOLÁS! A békés, boldog, barátságos tündérkéből hiperaktiv, figyelem és viselkedés zavaros lett, akit most már agyi sérült, szellemileg retardált, részképességekben fogyatékos gyereknek akarnak nyilvánítani! ...
Forrás: facebook - írta G. Andrea-
I rész: http://biborirja.blogspot.hu/2014/05/nem-hallod-nem-latod-nem-beszelsz-meg.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése