Tudjátok az ember első nekirugaszkodásra még igazat is ad néhány hevesebb vérmérsékletű embernek, ebben a nehéz időben, aki esetlegesen az agresszióban látja a megoldást. Annyira aljasok azok akik ezt várják, hogy semminél nem vágynak jobban erre a fordulatra, ezért az erőszak kiváltására a végsőkig feszítik is a húrt. Mindig így kezdődtek a forradalmak és a háborúk. Soha nem lett jó vége, soha! A rengeteg szenvedés mellett, az a rengeteg halott ember, aki belepusztult az értelmetlen háborúkba, hatalmas veszteség.
Az állatok miért ölnek? Két dolog miatt.
Egy önvédelemből, kettő élelemért. Ebből a háborúban egyik sem igaz, mert az alapvető ok soha nem ez a két ok.
Az utca az nem a megoldások helyszíne. A nagy stratégákat hol találták ki, pontosan honnan irányítottak háborúkat? Makett asztalok és egyéb helyekről, ahol összképben látták a történéseket, - de soha nem az utcáról - és az embereket használták bábunak a sakktáblán.
Ezt nem kellene már több századjára eljátszani MAGyarföldön!
Nézzétek meg mit tanítanak az iskolákban, van egyetlen egy olyan háború, forradalom, amit vér nélkül írtak a történelem könyvekbe?
NINCS !!! Miért nem írnak ilyet?
Meg kérdeztétek magatoktól valaha, hogy miért nincs leírva egy olyan győzelem ami vér nélkül volt? Nem, eszedbe se jutott! Azt válaszolod, olyan nincs!
....BIZTOS, HOGY NINCS , VAGY CSAK EGÉSZEN MÁST SULYKOLTAK A FEJEDBE !!???
Ha képes vagy a fenti soraimat magadnak bevallani, hogy igen is a mi készülékünkben van a hiba, mert azt „BELETETTÉK”!
Nekünk egy ősi nagyon régi megoldáshoz kell nyúlni, amit több ezer éven keresztül tudott a MAGyar .
Nagyon nehéz a berögződött megoldásnak látszó gondolatok mellet elmenni, és valami egész másban gondolkodni. Olyan megoldáson, amit már több ezer éve nem használt senki. Illetve, ezt helytelenül írtam, nem több ezer éve senki nem használta, hanem azok használják még ma is a vér nélküli stratégiai forradalmat, akik elvették tőlünk annak tudását. Tudjátok, lehet valamit így is használni, meg úgy is, mert egy csákánnyal lehet szenet is bányászni, de több tucat ember fejét is be lehet vele zúzni.
Szóval ismerem az érzést, a „vér ízt a szájban”, mert belém sulykolták nagyon alattomos módon. Most nekünk több ezer év elteltével igen is használnunk kell az eszünket és nem a felbégázott fenevadat kell elengednünk. Talán olyan érzése van az embernek ilyenkor, mint egy függőnek, akinek le kell szokni a szerekről, és tiszta fejjel bizony átgondolt lépéseket tudnunk magunkért és a társainkét tenni.
Ez a szer, a szemét agymosás, amit belénk sulykoltak és már reflexként uralja a több ezeréves tudást a lelkünkben.
-Bíbor-
2013. szeptember 15
