A jelek, a szakrális formák, csupán energiák önmagukban semlegesek, de nagyon erős energiák. Az, hogy ki mire használja, határozza meg, hogy az jó dolog, vagy rossz. A kés sem csak rossz, mert lehet vele zöldséget pucolni, és embert ölni is.
Tehát nem a "jel " az, ami rossz, hanem az indulat, amitől az kiindul és a cselekedet, amellyel végződik. Ebből is látszik, hogy valójában a duális világot magunk hozzuk létre.
Pontosan e miatt, nem lehetünk csupán elszenvedői egy indulatnak. Ha képesek vagyunk mi, akik jót akarunk részévé válni az akaratnak, akkor a garancia a jó kimenetelre, mindenkinek ön ön saját maga, aki előre viszi a jó cselekmény fele az ügyet.
Amennyiben a jók külső szemlélőként, csupán megfigyelnek, ezért helyet hagynak a rosszak csatlakozásának, az akarat rossz irányt vesz.
Ebben az esetben, az indulat hiába jó, ha maga jó cselekmény hiánya, illetve a rossz aktivitása miatt rossz fele megy.
Kérdem én, akkor pontosan ki a hibás, hogy ilyen előfordulhat?
- Az, aki jóindulatot indított és a sok megfigyelő jó miatt, rossz fele sodródik a sok negatív becsatolás miatt?
- Vagy azok viszik el a jó indulatot, akiknek a jóakarata nem csatlakozik be és nem tud jó irányt venni a cselekmény?
- Talán azok a hibásak, akik kihasználták az űrt és rosszirányba viszik az amúgy jóindulatú akaratot?
A fenti sorok azt mutatják, immár logikai menetben, hogy legyen az akármilyen indulat, a csatlakozok határozzák meg milyen irányt vesz egy ügy. Ez akkor is igaz, ha az indulat rossz, de akkor is, ha jó.
Sokszor a hiány az, ami miatt rossz irányba mennek a dolgok és a jó, így válik rosszakarattá.
A fenti soraim azt mutatják, hogy csak annak van rizikója, ha a jó nyugodt kivárásban ül, puszta szemlélőként, mert ebben az esetben rossz irányt vesznek a dolgok, vagy elhalnak, mielőtt az még megszülethetett volna.
-Bíbor-
