A történet :
Két
részletben küldöm Nektek Júlia történetét. Egyszerre túl hosszú és
tömény lenne, legalábbis szerintem...Julcsika története nem 3 évvel
ezelőtt kezdődött, hanem majdnem 7 éve, amikor beköltözött a szívembe és
úgy döntött, hogy leköltözik hozzánk az angyalok közül ...Bár azt
mondják, hogy mindenki vállalja a sorsát, mielőtt újra leszületik a
földre, valószínűleg , még ő sem számított arra, mi vár rá, mert
különben még meggondolta volna magát...Történetünket nem azért írom le
Nektek, hogy "reklámozzam" a gyerekem, hanem azért, mert mindenkit arra
szeretnék biztatni, hogy NE HAGYJA MAGÁT!!!
Bármit mondanak, bárhogy viselkednek, bármennyire megpróbálnak megalázni különböző hivatalos személyek, orvosok és "tájékozott" játszótéri anyukák, NE HAGYD MAGAD!!! Ezt azért hangsúlyozom, mert mi itt szúrtuk el Julcsika életét...GYÁVÁK VOLTUNK... Ez a történet nem csak rólunk szól...ez Magyarország 2007-2014...mindenki fél, támad és , akinek hatalom van a kezében, könyörtelenül visszaél a helyzetével!...Amikor megtudtam, hogy újra babát várok, visszamentem a régi nőgyógyászomhoz, akinél a fiamat szültem. Rögtön szóltam neki, hogy Lackó állandóan beteg, évente többször is arcüreggyulladása van. - Nem lesz baj belőle? -kérdeztem. Erre félvállról csak annyit mondott, hogy élni kell, nincs mit tenni, vigyázzak, hogy ne legyek lázas az első 3 hónapban...A 20. heti genetikai URH -n vették észre, hogy baj van...leállt a baba fejlődése, kevés a magzatvíz és fehéren világítanak a belei (hyperechogen belek). Így első ránézésre, amikor amúgy sem látnak szinte semmit, mert olyan rossz állapotban vannak nálunk az URH gépek, azonnal "tudták", hogy Júlia súlyos kromoszómaelváltozásban szenved, életképtelen lesz és azonnal meg kell szülnöm...amikor meg mertem kérdezni, hogy 8 hetes terhesen megnézték 4D URH-val, látszott az orrcsontja, mindent rendben találtak, Angliából visszajött a lelet, hogy a vérvizsgálat alapján minden negatív, akkor most mit okoskodnak?
Erre teljesen "megértően és illedelmesen" el- kezdték csapkodni az angliai leleteimmel az asztalt és közben azt üvöltözték, hogy - Maga nem fog itt nekünk beteg gyereket szülni, aztán beperelni a kórházat! Most azonnal megszüli ezt a gyereket!...Majd lesz másik!...Egyébként ez nem egyedi eset, hogy "mindenható szakemberek" a kórház folyosóján a lehető leglelketlenebb módon bejelentik a kétségbeesetten zokogó anyukának, hogy ez a baba ide nekünk nem kell, selejt, majd lesz másik...Azonnal beszéltem egy természetgyógyász ismerősömmel, aki elmagyarázta, hogy bár az orvosok nem akarnak tudni róla, a fehéren világító belek mindig súlyos fertőzést jeleznek, hiszen a vírusok és a baktériumok a belekben bújnak meg...Persze kiröhögtek az orvosok és placenta vizsgálatot, heti URH-t, szív URH-t írtak elő, ha nem vagyok hajlandó elvetetni a gyereket. Természetesen semmit nem találtak. A kromoszóma kép teljesen tökéletes volt, még azt is tudták, hogy kislány a baba Emlékszem, pont 7 éve Anyák Napján jelentette be az állítólag részeges "specialista" doktornő, hogy a kislány biztosan Down- kóros, mert lyukas a szíve, visszafelé áramlik a vér benne és ez az állapot azt fogja eredményezni, hogy, ha egyáltalán kihúzzuk a 9 hónapot, Júlia életképtelen lesz és a születés után a karjaimban fog meghalni...
Azóta már megtudtam, hogy minden baba egy pici lyukkal a szívén születik, ami az első hetekben forr össze! ...A következő hetekben csak tanakodtak, csóválták a fejüket, mivel a kislány csak nem akarta utolérni magát a fejlődésben...már a 7. hónapban jártunk, amikor végre eszükbe jutott, hogy kellene egy TORCH vizsgálatot kérni az ÁNTSZ-től, mert már valóban nincs más ötletük. A vérvizsgálat súlyos , aktív CMV fertőzést mutatott ki. Ugye-ugye? A 20, ik héten már megmondták a természetgyógyászok, csak az orvosok nem értettek hozzá!!! Ekkor kezdődött csak el a kapkodás! Újabb ismétlő vérvétel, persze az is pozitív lett és felkészítettek, hogy Júlia valószínűleg agykamratágulatot fog kapni és halva fog megszületni...Ezt azért írom le Nektek, hogy lássátok végre be, Magyarországon az orvosok zöme csak riogatni tud, a megfélemlítésre épít, a szakmájához pedig nagyon keveset ért!!!
Ausztriában ez úgy zajlik, hogy az orvos nyugodtan és tisztelettel megbeszéli az anyukával, hogy mire lehet számítani és megkérdezi, hogy ilyen várható problémák mellett is vállalja-e a babát...semmi hiszti, semmi cirkusz, semmi kiabálás..Júliát persze császárral akarták elvenni, de ő ettől a naptól kezdve átvette az irányítást...A fogadott orvosom csak "maszekolni" járt be az akkori MÁV kórházba, úgyhogy "elfelejtett" szólni, hogy készüljenek Júlia fogadására! Senki nem tudott rólunk, éjszaka , amikor bementünk a szülészetre, telefonáltak neki, hogy jöjjön, de lemaradt minden érdekes pillanatról , mert az én cicusom, 2 óra alatt, spontán, minden komplikáció nélkül, szinte önállóan megszületett. Akkora volt, mint egy házi cica, 2200 gr, de teljesen életképes! Készítettünk videofelvételt, amikor öltöztették, látszott, hogy meg volt az ököltartása és minden rendben volt vele. Az első napot és éjszakát is együtt töltöttük. Nyugodt és aranyos volt.A 2. nap reggel elvitték a gyerekorvoshoz "vizsgálatra".
Senki nem kérdezett semmit. Majd amikor visszahozták, néhány óra múlva, éreztem, hogy a kislányból kiszállt minden erő, olyan lett, mint egy rongybaba...Azonnal szóltam a nővéreknek, de nem foglalkoztak vele, azt mondták, pici és gyenge, majd összeszedi magát!...A 3. nap végre előkerült a gyerekorvos, akinek megmutattam az én pici babámat. Nézegette, hogy lóg a fejecskéje, hátraesik az egész teste és a kezecskéiből is eltűnt az ököltartás...tanácstalan volt, állítólag semmi nyomát nem látta a CMV fertőzésnek és "egészségesen" hazaengedett minket. Ahogy teltek a hetek, észrevettük hogy Júlia nem tudja tartani a fejecskéjét, nem képes megfordulni és , ha elalszik, furcsán, kifli alakban kifelé megfeszül a teste. Az "okos, tapasztalt" orvosok persze most sem tudtak semmi értelmeset mondani, számukra az volt a lényeg, hogy az én kiscicám havonta 1000g-t hízott! Számukra ez volt a lényeg!!!
Ilyenkor mindig felmerül bennem kérdés, gyereket vagy disznót szültem szerintük! Több neurológusnál is jártunk, mindegyik a Dévény -terápiát ajánlotta...D.A. lefektette Júliát a földre és mint egy is pillangónak a szárnyát, nyitogatta a karját...majd bejelentette. hogy fogalma sincs, mi a baja , valószínűleg tolókocsiban fogja leélni az életét , de azért járjunk hozzá sokat...(és fizessünk! ). Sajnos elkezdtük a "terápiát". Agyonkínozták Júliát , majd tehetetlenségükben elkezdtek vele kiabálni....meg voltak győződve arról, hogy csak szimulál...nem akar mozogni...lusta....gyötörni kell!...Látszott a kislányon, hogy minden mozdulat fáj neki. A Dévény terápiában ezt úgy látszik, nem kell észrevenni...Júlia 1 évesen még csak feküdni és állni tudott. Mozogni nem. A védőnőnk ajánlott egy erdélyi hölgyet, aki az első vizsgálat alkalmával észrevette a hipotoniát, Majd sorolta... össze volt esve a gerince, az idegszálak kis csomókban fel voltak tekeredve a nyaka körül, a medencéje beszűkült és a lábacskáit nem tudta külön-külön mozgatni. A kezelések hatására a kislány 2 hét múlva mászott! Él Írországban egy szenzációs homeopátiás-belgyógyász doktornő, aki régebben engem is hosszú ideig kezelt. Elküldtem neki Júlia első fényképeit. Azonnal látta rajta a BCG oltás napján a hipotonia tünetei.
Dehogy is! Honnan akarja maga ezt tudni? Hol látja ezt maga ezen a képen? Ki mondta magának ezt a butaságot??? Az akkori neurológusunk szerencsére adott egy papírt, hogy Júliát 3 éves koráig nem szabad oltani, mert picike és hipotoniája volt, de ezen kívül semmiféle segítséget nem kaptunk. MAJD...tessék türelemmel lenni, MAJD meglátjuk, hogyan fejlődik tovább a kislány...ettől a MAJD-tól én már tényleg kikészülök Magyarországon....minden MAJD....csak ne siessük el! Csak ne tegyünk semmit! Júlia a születése után néhány órával és a BCG után... Forrás: facebook - írta G. Andrea-
Bármit mondanak, bárhogy viselkednek, bármennyire megpróbálnak megalázni különböző hivatalos személyek, orvosok és "tájékozott" játszótéri anyukák, NE HAGYD MAGAD!!! Ezt azért hangsúlyozom, mert mi itt szúrtuk el Julcsika életét...GYÁVÁK VOLTUNK... Ez a történet nem csak rólunk szól...ez Magyarország 2007-2014...mindenki fél, támad és , akinek hatalom van a kezében, könyörtelenül visszaél a helyzetével!...Amikor megtudtam, hogy újra babát várok, visszamentem a régi nőgyógyászomhoz, akinél a fiamat szültem. Rögtön szóltam neki, hogy Lackó állandóan beteg, évente többször is arcüreggyulladása van. - Nem lesz baj belőle? -kérdeztem. Erre félvállról csak annyit mondott, hogy élni kell, nincs mit tenni, vigyázzak, hogy ne legyek lázas az első 3 hónapban...A 20. heti genetikai URH -n vették észre, hogy baj van...leállt a baba fejlődése, kevés a magzatvíz és fehéren világítanak a belei (hyperechogen belek). Így első ránézésre, amikor amúgy sem látnak szinte semmit, mert olyan rossz állapotban vannak nálunk az URH gépek, azonnal "tudták", hogy Júlia súlyos kromoszómaelváltozásban szenved, életképtelen lesz és azonnal meg kell szülnöm...amikor meg mertem kérdezni, hogy 8 hetes terhesen megnézték 4D URH-val, látszott az orrcsontja, mindent rendben találtak, Angliából visszajött a lelet, hogy a vérvizsgálat alapján minden negatív, akkor most mit okoskodnak?
Erre teljesen "megértően és illedelmesen" el- kezdték csapkodni az angliai leleteimmel az asztalt és közben azt üvöltözték, hogy - Maga nem fog itt nekünk beteg gyereket szülni, aztán beperelni a kórházat! Most azonnal megszüli ezt a gyereket!...Majd lesz másik!...Egyébként ez nem egyedi eset, hogy "mindenható szakemberek" a kórház folyosóján a lehető leglelketlenebb módon bejelentik a kétségbeesetten zokogó anyukának, hogy ez a baba ide nekünk nem kell, selejt, majd lesz másik...Azonnal beszéltem egy természetgyógyász ismerősömmel, aki elmagyarázta, hogy bár az orvosok nem akarnak tudni róla, a fehéren világító belek mindig súlyos fertőzést jeleznek, hiszen a vírusok és a baktériumok a belekben bújnak meg...Persze kiröhögtek az orvosok és placenta vizsgálatot, heti URH-t, szív URH-t írtak elő, ha nem vagyok hajlandó elvetetni a gyereket. Természetesen semmit nem találtak. A kromoszóma kép teljesen tökéletes volt, még azt is tudták, hogy kislány a baba Emlékszem, pont 7 éve Anyák Napján jelentette be az állítólag részeges "specialista" doktornő, hogy a kislány biztosan Down- kóros, mert lyukas a szíve, visszafelé áramlik a vér benne és ez az állapot azt fogja eredményezni, hogy, ha egyáltalán kihúzzuk a 9 hónapot, Júlia életképtelen lesz és a születés után a karjaimban fog meghalni...
Azóta már megtudtam, hogy minden baba egy pici lyukkal a szívén születik, ami az első hetekben forr össze! ...A következő hetekben csak tanakodtak, csóválták a fejüket, mivel a kislány csak nem akarta utolérni magát a fejlődésben...már a 7. hónapban jártunk, amikor végre eszükbe jutott, hogy kellene egy TORCH vizsgálatot kérni az ÁNTSZ-től, mert már valóban nincs más ötletük. A vérvizsgálat súlyos , aktív CMV fertőzést mutatott ki. Ugye-ugye? A 20, ik héten már megmondták a természetgyógyászok, csak az orvosok nem értettek hozzá!!! Ekkor kezdődött csak el a kapkodás! Újabb ismétlő vérvétel, persze az is pozitív lett és felkészítettek, hogy Júlia valószínűleg agykamratágulatot fog kapni és halva fog megszületni...Ezt azért írom le Nektek, hogy lássátok végre be, Magyarországon az orvosok zöme csak riogatni tud, a megfélemlítésre épít, a szakmájához pedig nagyon keveset ért!!!
Ausztriában ez úgy zajlik, hogy az orvos nyugodtan és tisztelettel megbeszéli az anyukával, hogy mire lehet számítani és megkérdezi, hogy ilyen várható problémák mellett is vállalja-e a babát...semmi hiszti, semmi cirkusz, semmi kiabálás..Júliát persze császárral akarták elvenni, de ő ettől a naptól kezdve átvette az irányítást...A fogadott orvosom csak "maszekolni" járt be az akkori MÁV kórházba, úgyhogy "elfelejtett" szólni, hogy készüljenek Júlia fogadására! Senki nem tudott rólunk, éjszaka , amikor bementünk a szülészetre, telefonáltak neki, hogy jöjjön, de lemaradt minden érdekes pillanatról , mert az én cicusom, 2 óra alatt, spontán, minden komplikáció nélkül, szinte önállóan megszületett. Akkora volt, mint egy házi cica, 2200 gr, de teljesen életképes! Készítettünk videofelvételt, amikor öltöztették, látszott, hogy meg volt az ököltartása és minden rendben volt vele. Az első napot és éjszakát is együtt töltöttük. Nyugodt és aranyos volt.A 2. nap reggel elvitték a gyerekorvoshoz "vizsgálatra".
Senki nem kérdezett semmit. Majd amikor visszahozták, néhány óra múlva, éreztem, hogy a kislányból kiszállt minden erő, olyan lett, mint egy rongybaba...Azonnal szóltam a nővéreknek, de nem foglalkoztak vele, azt mondták, pici és gyenge, majd összeszedi magát!...A 3. nap végre előkerült a gyerekorvos, akinek megmutattam az én pici babámat. Nézegette, hogy lóg a fejecskéje, hátraesik az egész teste és a kezecskéiből is eltűnt az ököltartás...tanácstalan volt, állítólag semmi nyomát nem látta a CMV fertőzésnek és "egészségesen" hazaengedett minket. Ahogy teltek a hetek, észrevettük hogy Júlia nem tudja tartani a fejecskéjét, nem képes megfordulni és , ha elalszik, furcsán, kifli alakban kifelé megfeszül a teste. Az "okos, tapasztalt" orvosok persze most sem tudtak semmi értelmeset mondani, számukra az volt a lényeg, hogy az én kiscicám havonta 1000g-t hízott! Számukra ez volt a lényeg!!!
Ilyenkor mindig felmerül bennem kérdés, gyereket vagy disznót szültem szerintük! Több neurológusnál is jártunk, mindegyik a Dévény -terápiát ajánlotta...D.A. lefektette Júliát a földre és mint egy is pillangónak a szárnyát, nyitogatta a karját...majd bejelentette. hogy fogalma sincs, mi a baja , valószínűleg tolókocsiban fogja leélni az életét , de azért járjunk hozzá sokat...(és fizessünk! ). Sajnos elkezdtük a "terápiát". Agyonkínozták Júliát , majd tehetetlenségükben elkezdtek vele kiabálni....meg voltak győződve arról, hogy csak szimulál...nem akar mozogni...lusta....gyötörni kell!...Látszott a kislányon, hogy minden mozdulat fáj neki. A Dévény terápiában ezt úgy látszik, nem kell észrevenni...Júlia 1 évesen még csak feküdni és állni tudott. Mozogni nem. A védőnőnk ajánlott egy erdélyi hölgyet, aki az első vizsgálat alkalmával észrevette a hipotoniát, Majd sorolta... össze volt esve a gerince, az idegszálak kis csomókban fel voltak tekeredve a nyaka körül, a medencéje beszűkült és a lábacskáit nem tudta külön-külön mozgatni. A kezelések hatására a kislány 2 hét múlva mászott! Él Írországban egy szenzációs homeopátiás-belgyógyász doktornő, aki régebben engem is hosszú ideig kezelt. Elküldtem neki Júlia első fényképeit. Azonnal látta rajta a BCG oltás napján a hipotonia tünetei.
Bárkinek mutattam eddig
itt Magyarországon, mindenki hülyének néz.
Dehogy is! Honnan akarja maga ezt tudni? Hol látja ezt maga ezen a képen? Ki mondta magának ezt a butaságot??? Az akkori neurológusunk szerencsére adott egy papírt, hogy Júliát 3 éves koráig nem szabad oltani, mert picike és hipotoniája volt, de ezen kívül semmiféle segítséget nem kaptunk. MAJD...tessék türelemmel lenni, MAJD meglátjuk, hogyan fejlődik tovább a kislány...ettől a MAJD-tól én már tényleg kikészülök Magyarországon....minden MAJD....csak ne siessük el! Csak ne tegyünk semmit! Júlia a születése után néhány órával és a BCG után... Forrás: facebook - írta G. Andrea-
F
Face
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése