A rendszer mintha
szándékosan tengerészgyalogosokat képezne önmaga ellen. Elemi önvédelmi
ösztönöket váltanak ki ugyanis olyan lelkiismeretes szülőknél, akiket a
gyermekük kiemelésével terrorizálnak. Ki ne ismerné azt az
akciófilmekben bevett klisét, hogy a történet elején a főhős egyetlen
gyermekét elrabolják, hogy aztán egy bosszúhadjárat vegye kezdetét, ahol
mindenki végig a szülőnek szurkol?
Alapvető jogok, abszolút jogok, krisztusi értékrend, ugyanmár!
Magyarország átnevelő tábor.
Az erőltetett oltáskampányok népességszabályozást szolgálnak.
Ezek erősen kritizáló mondatok, de a
fórumon jelenlévők tanúsítják, hogy ez nem elrugaszkodott megfogalmazás,
mert élő példák egész sora bizonyítja a gátlástalan hivatali
túlkapásokat, a tisztességtelen eljárásokat és a nem kérdezett szülők
kiszolgáltatottságát. Volt olyan elkeseredett szülő, aki
cukorbeteg gyermekét képtelen integrálni az oktatási rendszerbe. A
következő felszólalónál sorra mást és mást diagnosztizálnak a gyereken
és a gyerek mellett a szülő kell, hogy elviselje a sorozatos hátrányos
megkülönböztetést. Akadt olyan vak édesanya, aki mondandóját a
jelenlévő, nem oltott, csodák csodájára mégis egészséges kisgyermekének,
mint "fertőző gócpontnak" a bemutatásával kezdte. Csak idézte a
velük szemben eljárókat. Az embert próbáló, állandó, hivatalok felől
érkező fenyegetettséget pedig érthetően azért vállalja, mert a
családjában akadt már több oltás okozta áldozat. Volt olyan panaszkodó
szülő, akit az iskolaigazgató szúrt ki magának, mondván túl szigorúan
neveli a gyermekét és nemcsak a gyermek kiemelését, hanem a szülő
elmeorvosi vizsgálatát is indítványozta. Ez utóbbiról köztudott, hogy
minden esetben tömény rosszindulat és modernkori gyilkossági
kísérlet. Olyan szélsőségesen groteszk beszámoló is volt, hogy a gyerek,
amikor nagycsoportos óvodás volt, rászálltak a többiek, ezért hiányzott
3 hetet a pedagógus szülő saját döntésének megfelelően, de az azóta már
iskolás gyermek családja megszakítás nélkül, kőkeményen zaklatva van, a
hűtőjükbe is benéznek és inkvizítori agresszivitással rájuk sütötték,
hogy vélhetően elmebetegként veszélyeztetik a gyereküket, azaz a legjobb
megoldás, ha őt onnan erőszakkal kiemelik a túlbuzgó hivatalnokok. Egy
magyar édesapa arról panaszkodott, hogy két gyermekét bosszúból vették
el, mert a kínai édesanyával előtte Shanghaiba menekültek az itteni
rendszer elől, de egy hazalátogatás alkalmával lecsaptak rájuk.
A kötponti irányítás még jobban
sakkban akarja tartani a családokat, nagyobb hatáskört adna fizetett
lakájainak, orvosnak, védőnőnek, pedagógusnak, családsegítősnek,
gyámhatóságisnak, klikesnek, önkormányzatosnak, ántszesnek. Időben is
rövidítene, azaz minden család"védelmi" eljárás a kiemelés
intermezzojával kezdődne, hogy egyszerűbb legyen meggyőzni a
különvéleménnyel bírókat. Az embertelen eljárások végrehajtóit viszont
nem képezik ki megfelelően. Mire gondolok? Például egy gyakorlati
foglalkozáson sem kell bemenni senkinek a tigris ketrecébe, hogy kihozza
az anyaállat alól a kölyköket...
2016 december 5-től szavazásra
bocsátják a fideszes törvényjavaslatot, aminek egyeztetéséből
látványosan kihagyták a szülőket képviselő szervezeteket és amelyet már
2017 január elsejétől életbe is kívánnak léptetni.
Mindannyian meghalunk, így minden
gyerek létezésében potenciálisan jelen van a halál, ergo minden szülő,
bármikor, bárhol veszélyezteti gyermekét. Továbbá az együttműködés
legalább két félből áll, ezért a lelkiismeretes szülők is elvárhatják a
hivatali dolgozók teljes szakmai alaposságát. A sajnos gyakori
együttműködésre való alkalmatlanság legkisebb fennállásakor ha egyik
oldalról sincs meg a kellő önkritika, akkor csak az esetleg
kompromisszumokra is nyitott szülő visel aránytalanul nagy felelősséget a
már általa sem tolerált embertelenséggel kiemelésre
kijelölt gyermekével. Így, ha a szavazáson zöld lámpát kap az agyrém, a
jövőben ne lepődjön meg senki sem, ha a kiscsizma bensőséges
kihelyezésekor a csinovnyik Mikulás rendőrök kíséretében azért fog majd
az ajtónál csilingelni, mert az egyik együttműködésre képtelen
krampuszának jelentése miatt el kell járnia, vagyis a puttonyában el
kell vinnie a gyereket.
Nagy Sándor
Soroksár, 2016. november 30.
Mellékletként itt a teljes, kivetített írásos tartalom:
Általános ismertetés és információk
A jog és jogszabályok hierarchiája:
Európai Unió – Uniós jogszabályok: minden tagállamra nézve kötelezőek.
Magyarország – Alaptörvény
Törvények
Jogszabályok
Rendeletek
Minden, ami ezen kívül esik, az nem a törvénykezési kategória, azaz sem bíróságon,
sem Kúria előtt, sem Alkotmánybíróságon nem támadható. Tehát nincs hazai
jogorvoslat.
Miért fontos ez a kérdés?
„Az Országgyűlés több gyermekvédelmi és egészségügyi törvénymódosító javaslatot
tárgyal társadalmi egyeztetés nélkül, a szülők háta mögött, amelyek sértik az
Alaptörvény előírásait, alapvető jogainkat!”
Mi több, megszavazásuk után semmi féle jogi lehetőség nem marad a
megtámadásukra!
1.)Részlet az „egyes gyermekvédelmi és egészségügyi tárgyú törvényeknek a gyermekek
biztonságának és védelmének fokozása érdekében történő módosításáról” szóló,
T/12477 törvényjavaslatból:
1 . A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997 . évi XXXI.
törvény módosítása 1 . § A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
1997 . évi XXXI . törvény (a továbbiakban : Gyvt.) 17. §-a a következő (3a)
bekezdéssel egészül ki : „(3a) A jelzőrendszeri tagok a gyermek veszélyeztetettségének
megelőzése és megszüntetése érdekében a gyermekvédelmi jelzőrendszer
működésének és működtetésének szakmai módszereit alkalmazva járnak el,
amelyeket a miniszter az általa irányított minisztérium honlapján közzétesz .”
Azaz a miniszter teljesen szabad kezet kap, azt ír le és elő amit akar, mert a honlapon
közzé tett szakmai iránymutatás az sem nem törvény, sem nem jogszabály, semmiféle
bíróságon meg nem támadható! Gumiszabály, szabad kéz a gyermekeink felett.
Súlyosan alapjog sértő!
Az Eurpoean Convention on Human Righs:
Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms Rome,
4.XI.1950
VI. Cikk Right to a fair trial kimondja: Mindenkinek joga van, hogy ügyét
tisztességes, független bíróság tárgyalja.
Ugyanezt Magyarország Alaptörvénye így fogalmazza meg:
XXIV. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül,
tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben
meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
(2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által
feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.
Tehát alapvető jog, hogy olyan szabályozást léptessenek Magyarországon
érvénybe, mely bíróságon egyáltalán tárgyalható! Mert a fenti szabályozás ennek
a kritériumnak nem felel meg!
A bíróságok jogszabályt alkotni nem képesek, arra az Országgyűlés van felhatalmazva!
Alapvető elvárás, hogy ne egy internetes, bármikor tetszés szerint változtatgatható
gumi-módszertanban foglalják össze, hogyan fognak a gyermekvédelmi szervezetek a
családokkal és gyermekekkel bánni, hanem tisztességes, jogszabályi garanciákat is
alkalmazó, tartalmazó módon foglalják a folyamatokat bíróságok előtt is
érvényesíthető törvénybe, rendeletbe!
2.) Az egyes pontban említett módszertan 2016 május 31-én lépett hatályba,
melyről roppant kevesen tudnak!
„Az Emberi Erőforrások Minisztériuma
szakmai irányelve az egészségügyi ellátók feladatairól gyermekek bántalmazásának,
elhanyagolásának gyanúja esetén
2016. EüK. 9. szám EMMI szakmai irányelv (hatályos: 2016.05.31 - )
Típusa: klinikai egészségügyi szakmai irányelv
Azonosító: 001148
Érvényesség időtartama: 2019. 02. 28.”
Ebből a módszertanból néhány fogalom:
„„A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a
fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy
hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely
a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy
potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen,
bizalmon vagy hatalmon alapul. [4, 7]
Kiskorú veszélyeztetése:
2012. évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről XX. fejezet 208. §- szerint
„(1) A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy – ideértve a
szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti
jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él
–, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi,
értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő
az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem
töltött személyt
a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására
rábír vagy rábírni törekszik,
b) bűncselekmény elkövetéséhez felajánl. ”
Az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
(továbbiakban: Gyermekvédelmi törvény) a zéró tolerancia elvét fogalmazza meg a 6.
§ (5) bekezdésében: „A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához,
a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az
információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak,
testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve
bánásmódnak.”
Veszélyeztetettség
Gyermekvédelmi törvény 5. § n) pontja szerint: „olyan – a gyermek vagy más személy
által tanúsított – magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult
állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy
akadályozza”.
A gyermekkel szembeni rossz bánásmód fő formái az elhanyagolás és a
gyermekbántalmazás. [2,5,6,13]
Elhanyagolás: minden olyan mulasztás vagy baj okozása (akár szándékos, akár
tudatlanságból, óvatlanságból, nemtörődömségből ered), amely jelentősen árt a
gyermek egészségének vagy lassítja, akadályozza szomatikus, mentális és érzelmi
fejlődését.
Az elhanyagolás fajtái:
– Érzelmi elhanyagolás: az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat
hiánya, a gyermek érzelmi kötődésének durva mellőzése.
– Fizikai elhanyagolás: az alapvető fizikai szükségletek, higiénés feltételek, a
felügyelet hiánya, kiemelendő a csecsemő, kisgyermek magára hagyása, bezárása, a
gyermek védelmének elmulasztása olyan esetekben, amikor veszélynek van kitéve. Ide
sorolható az orvosi ellátás késleltetése, az orvosi utasítások be nem tartása, a
védőoltások beadatásának indokolatlan elmulasztása, késleltetése, a gyermek
egészségének, gyógyulásának veszélyeztetése a szükséges kezelés
visszautasításával (pl.: az orvosi tanács ellenére a kórházból „saját felelősségre” való
távozás). Számos véletlen baleset hátterében is feltételezhető az elhanyagolás (pl.:
autóban biztonsági öv, gyerekülés használatának mellőzése, kerékpározásnál bukósisak
hiánya stb.). Az éheztetés hátterében számos ok állhat (szándékos éheztetés,
indokolatlan diétáztatás, böjtölés, indokolt diéta elhagyása, de a gyermek saját maga is
hanyagolhatja az evést (pl.: drog-függés, kezeletlen anorexia-bulimia, szociális okok
stb.).
– Oktatási-, nevelési elhanyagolás: az iskola-/óvodalátogatási kötelezettség
elhanyagolása, iskolai feladatok, teljesítmény-problémák figyelmen kívül hagyása,
együttműködés hiánya, vagy szembefordulás az oktatási intézménnyel, annak
rendjével vagy a rendelkezésre álló és javasolt speciális képzési, fejlesztési
szolgálatok igénybevételének elmulasztása.
Gyermekbántalmazás: ha valaki testi-lelki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek,
vagy, ha a gyermek sérelmére elkövetett cselekményt – noha tud róla, vagy szemtanúja
– nem akadályozza meg, illetve nem jelenti.”
MI A PROBLÉMA A KIEMELT MONDATOKKAL, SZAVAKKAL,
MONDATRÉSZEKKEL???
POTENCIÁLIS SZÓ JELENTÉSE: LEHETSÉGES, VALÓSZÍNŰ,
FELTÉTELEZHETŐ, VÁRHATÓ
Azaz a már hatályos szakmai irányelv alapján a gyermekvédelmi szervezetek úgy
járhatnak el családokkal szemben, hogy a gyermeknek nincs semmi hátránya, semmi
károsodása és a potenciális szó jelentéséből adódóan még csak az sem bizonyos, hogy
az életben valaha hátránya vagy károsodása egyáltalán elő fog fordulni! Azaz bármely
családdal szemben, teljesen szubjektív feltételezések alapján már eljárhatnak a
gyermekvédelmi szervezetek! Ez az előírás pedig önmagában tisztességtelen!
Még fontos megemlíteni, hogy ez az előírás egy teljesen tökéletes, hibák és hibázás
nélküli rendszert feltételez, mindentudó és mindenható orvosokkal, védőnőkkel,
tanárokkal stb.
Az orvosi ellátások megválasztása, igénybe vétele vagy igénybe nem vétele, a kérdés
eldöntése szintén alapjog csakúgy, mint a gyermek és család érdekének képviselete,
akár még az egészségügyi és oktatási intézmény javaslatával, véleményével szemben
is! Külön kiemelendő a kevés ismeret miatt a védőoltások témaköre, ahol orvosilag
indokolt halasztás a szintén megtámadhatatlan módszertanként alkalmazott Védőoltási
Módszertani Levél alapján valójában nincs, nem létezik, még akkor sem, ha kellene.
Az oktatási intézmények, orvosok, egészségügyi intézmények, védőnők, tanárok, a helyi
önkormányzatok vagy a KLIK vagy az ÁNTSZ közvetlen fennhatósága alá tartoznak.
Jelenleg ezek egyike sem mondható politikától független szervezetnek, így gyermekeink
a politika, politikusok lélektelen eszközeivé válnak.
Az orvosokat, az Orvosi Kamara, a jogászokat a Jogászkamara, a szakértőket a
Szakértői Kamara igazgatja, valamennyi szervezet a jogszabályok hatás körén
kívülálló módon, szinte saját, külön jogrendként működve (valódi jogalkalmazás a
kívülállók megtévesztésére szolgáló jogszabályokon, törvényeken, rendeleteken belül,
de azok hatáskörén kívül!)a kötelező tagsággal rendelkező tagok felett a szakmájuk
gyakorlásának megvonási jogával rendelkeznek! Azaz bárkit szubjektív szempontok
alapján kizárhatnak, eltilthatnak szakmája gyakorlásától! Így nem annyira nehéz
belátni, hogy már ma is gyakran a szülő az egyetlen, aki a gyerek valódi érdekét
képviselni tudja.
3.) Ugyanakkor nagy figyelmet érdemel az ENSZ 2014 október 14-én készült
Gyermekjogi Jelentése Magyarországról!
/United Nations CRC/C/HUN/CO/3-5 Convention on the rights of the child/
A jelentés számtalan hiányosságra világít rá és számtalan javaslatot fogalmaz meg.
Külön figyelmet érdemel az egyenlő bánásmód hiánya, a szegény és roma
gyermekekkel szembeni kirekesztő bánásmód, a szegénység miatti családból való
kiemelés, a fogyatékos és tartós beteg gyermekek ellátásában megfogalmazott
hiányosságok. Ez utóbbit szó szerint, saját fordításban idézem:
„Fogyatékossággal élő gyermekek
44. A bizottság aggályosnak találja, hogy
(a) a fogyatékossággal (betegséggel) élő gyermekek családjai nem kapnak megfelelő
támogatást, ide értve az anyagi jellegű támogatást is.
(b) a gyermekek intézményi elhelyezése általános gyakorlat
( c) nincsenek megfelelő intézkedések a gyermekek befogadó (integrált) iskolai
nevelésének alkalmazására, oktatási intézményeken belüli megfelelő körülményű
fizikai elhelyezésükre
(d) a mentális és komplex fogyatékossággal élő gyermekek számára a fővároson kívül
nincsenek korai fejlesztési lehetőségek
(e) az autista gyermekek számára nincsenek megfelelő oktatási intézmények
(f) a fogyatékossággal élő roma gyerekekről nincs információ”
Az egyéb pontokat nem ismertetjük, bár mindenképp fontos lenne, hiszen a kötelező
oktatásban részt vevő gyermekek életkorának ismételt 18 évre való emelése is szerepel
a jelentésben, de jelen törvényjavaslat megvitatása kapcsán ezt a pontot nem fejtenénk
ki.
Általánosságban megfogalmazva a kormánynak rengeteg tennivalója és rendbe tenni
valója akadna! A jelentés 2014-ben készült, most 2016 év vége van. 2019 november 5-
én lesz esedékes a hatodik ország jelentés elkészítése. Amennyiben az általunk vitatott
törvényjavaslatból törvény születik, 2017 január 1-től senkinek nem lesz módja a
kapott vagy nem kapott ellátásra panaszt tenni, azzal egyet nem érteni! Minden
véleménykülönbség azonnal a gyermek súlyos veszélyeztetésének fog számítani, tehát
nincs szülő, aki gyerek családból való eltávolítását, kiemelését kockáztatni merné,
hiszen a súlyos veszélyeztetés ezzel a jogi lépéssel jár karon fogva! Így 2017-től a
Kormány az ENSZ jelentésben említett összes problémát egyetlen huszárvágással
megoldja, soha többé nem lesz reklamáló, panaszt tevő, egyet nem értő szülő!
Számukra ez a legolcsóbb és leghatékonyabb megoldás!
Mindez becsomagolva olyan gyermekhalállal végződő esetek elrettentést szolgáló
történeteibe, ahol, pl. a gyöngyösi gyermekéheztetés esetében az Alapjogi Biztos
jelentése saját maga is a rendszer hibás működésére mutatott rá! De nem említve a
gyermekvédelmi rendszerben napvilágra került botrányos pedofil eseteket vagy az
állítólagosan szüleik által megerőszakolt gyerekek esetét, ahol a bíróság
elfogadhatónak találta a gyerekek bogarakkal való táplálását, hiszen a világ más tájain
is esznek bogarakat, ám például a gyermekvédelmi szervezetek módszertani
konszenzus kiadványa az Amerikai Táplálkozástudományi Intézet állásfoglalása
alapján gyermekek számára is előnyös vegetáriánus táplálkozási módot magyar
viszonylatban a gyermeket veszélyeztető tényezőnek értékeli!
A törvényjavaslat tehát, hogy az ENSZ jelentésben foglaltaknak papíron eleget
tegyen, a legfőbb, gyermekeiket veszélyeztető tényezőnek a SZÜLŐKET nevezi
meg!
4.)
Idézet a törvényjavaslatból:
„„(3) Egyéb jelzés hiányában is súlyos veszélyeztető oknak minősül, ha a gyermeket
gondozó szülő, más törvényes képviselő megtagadja az együttműködést az
egészségügyi alapellátást nyújtó szolgáltatóval — háziorvossal, házi gyermekorvossal,
védőnővel —, illetve a gyermek gondozása tekintetében a bölcsődei ellátást nyújtó
szolgáltatóval, intézménnyel és a köznevelési intézménnyel .”
Emellett tovább fokozza az alapvető emberi jogok megsértését:
2. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása 6. § Az
egészségügyről szóló 1997 . évi CLIV . törvény (a továbbiakban : Eütv.) 21 . §-a a
következő (la) bekezdéssel egészül ki : „(la) Korlátozottan cselekvőképes vagy
cselekvőképtelen kiskorú esetén a háziorvosi, házi gyermekorvosi és a védőnői
egészségügyi szolgáltatás nem utasítható vissza . ”
Azaz megszűnik az egészségügyi ellátások szabad igénybevételének joga is, tehát
kötelező a védőnő és gyermekorvos igénybevétele, választása. Ugyanakkor nem szól a
törvény arról, mi a helyzet akkor, ha a gyermekorvos megtagadja az ellátást vagy
kidob a praxisból, netán saját felelősségének palástolása céljából.
Nem szól arról sem, amit a közelmúltban Dr. Póta György a Házi Gyermekorvosok
Országos Egyesületének elnöke fogalmazott meg, hogy már ma is vannak olyan
körzetek, ahol nincs gyerekorvos, a jövőben pedig a körzetek mintegy egy harmadának
megüresedése várható, orvosi utánpótlás nélkül! Tehát olyan gyerekeket vehetnek
védelembe, ahol az alapszolgáltatás nem is biztosított, de ezért a családokat teszi a
kormány önmaga helyett felelőssé és bünteti is!
Nem szól a törvény a gyermek feletti felügyeleti jogokat a szülőtől ilyen formán meg
kapó orvosok, védőnők, gyermekvédelmi szakemberek, oktatási intézmények dolgozói
stb. felelősségi köréről akkor, mikor a gyermek számára az intézkedéseikkel hátrányt,
kárt, egészségügyi kárt okoznak! Hogyan vonhatók ők felelősségre? Hogyan tartoznak
kártérítéssel, kártalanítással a családok felé a családokkal szemben, akaratuk ellenében
meghozott intézkedésekért? Invazív egészségügyi beavatkozások nem végezhetők el az
érintettek beleegyezése vagy szüleik, törvényes gyámjuk beleegyezése nélkül! Netán
ezt szolgálja a propagált ideiglenes gyám kinevezése? Azaz a gyereket kiveszik a
családból, tesznek vele, amit akarnak, majd a következmények viselésével egyetemben
visszateszik a családba és magára hagyják a családot és gyermeket az okozott
egészségügyi károkkal?
Mi számít egyet nem értésnek, nem együttműködésnek? Itt néhány példa:
- Az egyéves gyerek kórházba kerül, az anya még szoptatja, de hely hiányában és
különben is, mert így szokták meg, az anyát hazaküldik. Az anya ezt nem akarja,
tehát már nem együttműködő, fellép a súlyos veszélyeztetés és kiemelik a
gyereket a családból?
- A gyereknek az oviban, iskolában más gyerekkel konfliktusa támad, (más gyerek
pl. zaklatja, veri). A szülő szóvá teszi, szeretne megoldást. A tanár nem tudja a
helyzetet kezelni, szülő elvinné más intézménybe a gyereket. Az oviban/iskolában
kell a létszám, különben megszűnik a csoport vagy osztály, ezért nem engedik el a
gyereket. A szülő nem együttműködő, fellép a súlyos veszélyeztetés és kiemelik a
gyereket a családból?
- A gyereket felügyelő személy a gyereket zaklatja. A szülő tudomására jut a
helyzet, a szülő a gyereket próbálja menteni, feljelentést tenni stb. A felügyelő
személy tagad, megvádolja a szülőt nem együttműködéssel. Fellép a súlyos
veszélyeztetés és kiemelik a gyereket a családból?
- Gyerek cukorbeteg és ételallergiás. Ovi nem akarja ellátni, a gyermekvédelmi
intézményrendszer igénybevételével, az azokat felügyelő jegyző segítségével a
gyerekek magántanulóvá akarja kényszeríteni, ki akarja rekeszteni. Szülő küzd a
gyerek fogadásáért, ellátásáért, integrált oktatásáért. Nem ért egyet az oktatási
intézménnyel. Fellép a súlyos veszélyeztetés és kiemelik a gyereket a családból?
Stb. a sor a végtelenségig folytatható.
5.)
Idézet a törvényjavaslatból:
- 8. § Az Eütv. 81 . § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép : „(3) A
kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és
korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatok
igazolásáról szóló miniszteri rendelet szerinti, 0-18 év közötti szűrővizsgálatok
kötelezőek. A szűrővizsgálatra kötelezett kiskorú személy részvételéről a
szűrővizsgálaton a törvényes képviselő köteles gondoskodni . Ha e
kötelezettségének a törvényes képviselő nem tesz eleget, az egészségügyi
államigazgatási szerv a szűrővizsgálatot határozattal elrendeli . A szűrővizsgálatot
elrendel ő határozat — közegészségügyi vagy járványügyi okból — fellebbezésr e
tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánítható. Az egészségügyi államigazgatási
szerv a határozatot megküldi a család- és gyermekjóléti központnak, valamint a
gyámhatóságnak .”
„(5a) Ha a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen kiskorú törvénye s
képviselője nem gondoskodik a kiskorúnak a kötelező egészségbiztosítás
keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló
egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatok igazolásáról szóló jogszabály
szerint a védőnő feladatkörébe tartozó szűrővizsgálaton való megjelenéséről,
valamint a védőnő feladatkörébe tartozó szolgáltatások igénybevételéről, a védőnő
kezdeményezésére az egészségügyi államigazgatási szerv határozattal intézkedik.
Az egészségügyi államigazgatási szerv a határozatot megküldi a család- és
gyermekjóléti központnak, valamint a gyámhatóságnak.”
Hogyan lehet az, hogy valami, ami csupán igénybe vehető, azaz nem kötelező az
egészségügyi alapellátás maga sem, ezzel egyidejűleg pedig egyes részei
kötelezők?? Milyen egészségügyi hátrányt okoz az, ha a gyermeket nem a védőnő
és iskolaorvos vizslatja, hanem a család választott, akár magán orvosa végzi el
ugyanezeket a vizsgálatokat, amennyiben azok elvégzése valóban indokolt?
Külön kiemelnénk az iskolai védőnői ellátás és iskolaorvosi ellátás keretein belül a
kiskorú gyermekek törvényes képviselőinek távollétében történő, a gyermekek
szempontjából tulajdonképp vadidegen személyek által elvégzett nemi szervi
vizsgálatokat, azaz a 6-14 éves lánygyermekek bugyiba nézését, hogy a nemi
szervek szőrösödnek már vagy sem, vagy a fiúgyermekek fitymabőr hátrahúzását,
melyet az iskolaorvos tőlük kér! Akkor, mikor a pedofília ellen külön nehéz a
fellépés, akkor a gyermekeket idegenek által végzett kötelező nemi vizsgálatok
elvégzésére kötelezik, így a gyermek hozzászokik ahhoz, hogy testét bárki
megnézheti, hozzáérhet, őt bármire megkérheti!? Ez Önök szerint helyes így??
Ugyanakkor azt is kiemelnénk, a házi gyermekorvosok az ambuláns ellátásról a
szülőknek ambuláns lapot nem kötelesek adni, így nem is adnak. A szülő kezében
semmi sincs, ami az ellátás megtörténtét igazolná!
Az iskolai védőnők nem értesítenek legalább 8 nappal az elvégzendő vizsgálatok,
beavatkozások előtt. A szülő legtöbbször utólag tudja meg, hogy a gyermekét
egyáltalán megvizsgálták. A védőnők a családokat az otthonukban látogatják, a
látogatások után készült jelentéseket a családok sosem látják! Ezek a jelentések
tehát gyermekjóléti célt nem szolgálhatnak, mert a védőnők részéről a kölcsönös
együttműködés nem valósul meg, hiszen a család írásban nem tudhatja meg, min
kellene javítania, a védőnő szerint mit kellene változtatnia. A védőnő tehát nem
segítő szolgáltatást valósít meg, hanem a kollektív bűnösség elvén alapulva, a
kormány tagjai által a fenti törvényjavaslat által már meg is állapítva, ki is
mondva, minden magyar szülőt potenciálisan a gyermekét veszélyeztető
személynek, tényezőnek tartanak és minden magyar szülőnek a védőnői
látogatások rendszerességével bizonyítania szükséges a szülőkénti alkalmasságát,
ártatlanságát!
A védőnői rendszer tehát nem segítő, hanem csendőr funkciót lát el a családok
felett, méghozzá kötelező jelleggel a törvényjavaslat szerint, ami a világon is
példátlan! De sajnos nem pozitív értelemben, mivel ez a kötelezőség a családi és
magánélethez való alapjog súlyos megsértése, a kötelező egészségügyi ellátások
igénybevételének elrendelésével egyetemben!
Ugyanezt folytathatnánk a gyermekjóléti szolgálatok és a szakértői vélemények
kapcsán is, hiszen a gyermekjóléti szolgálatok akkor is eljárnak, ha a
feljelentésnek, jelzésnek alapja nincs, az valótlan. Akkor is eljárnak, ha arra őket a
felettesük utasítja. A gyermek maga az eljárás során sokszor mellékes szempont.
A szülők pedig már ma is védekezésképtelenek a törvénytelen eljárásokkal
szemben.
Az így kiemelt gyerekek pedig ugyanúgy visszahozhatatlan, pótolhatatlan éveket
töltenek távol vétlen szüleiktől, minden nemű jóvátétel nélkül. De hogyan is
lehetne a már okozott lelki károkat is meg nem történtté tenni és helyreállítani a
jogtalanul szétszakított családok egységét, az idő kerekének visszaforgatása
nélkül?
Mindezen felvetések után szeretnénk, ha más szempontokat is meg lehetne
vizsgálni a törvényjavaslat kapcsán, illetve, amennyiben itt vannak az érintett
szervezetek képviselői, ők is elmondanák álláspontjukat.
Egy utolsó gondolat részemről: Az Amerikai Egyesült Államokban nagyon
sokszor fordult elő ártatlanokat is lemészárló iskolai lövöldözés. A kormány
logikája alapján és már csak azért is, mert ezek valóban bűnesetek, felmerülne a
kollektív bűnösség lehetősége és az általánosan megszokott fegyverviselés
betiltása. De mégsem így járnak el, mégsem nyilvánítanak minden amerikait
bűnözővé és mégsem tiltják be a magántulajdon védelmében is alkalmazható
fegyverviselést! Pedig ennek a problémának a fajsúlya messze meghaladja az
említett gyermekhalállal végződő esetekét.
Mégis, mi az oka annak, hogy Magyarországon az alapvető emberi jogot, a
gyermekeink feletti döntés jogát és az egyet nem értés, jogorvoslat keresésének a
jogát veszik el minden szülőtől és nyilvánítanak kivétel nélkül minden szülőt
szülőként alkalmatlanná??
