Börtön a csaló vakcinakutatónak

Az elmúlt negyed század legsúlyosabb tudományos csalása: hogyan jutott az ügy odáig, hogy a tettest vád alá helyezzék, majd egy évre rá, a napokban a bíróság kimondja az ítéletet: 4 év 9 hónap börtön és 7 millió dollár bírság?

Beismerte bűnösségét Dong-Pyou Han, az Iowa State University korábbi kutatója, akit – mint arról a MedicalOnline is beszámolt - épp egy évvel ezelőtt helyeztek vád alá. Az Egyesült Államokban, ahogy a világ más részein is, igen ritka, hogy csaló kutatókat vád alá helyezzen, és elszámoltasson az igazságügyi rendszer. Han az amerikai nemzeti egészségvédelmi hivatal, a National Institute of Health/NIH 19 millió dolláros kutatási támogatását – 5.5 milliárd forint – költötte meghamisított kutatásokra: emberi ellenanyagot juttatott a kísérleti állatok vérébe, ezzel bizonyította, hogy a fejlesztés alatt álló HIV-ellenes vakcina működik. A dél-koreai származású, 58 éves férfi 2009-ben kezdte meghamisítani a teszteket, majd 2013-ban bukott le, amikor egy másik egyetem kutatói megpróbálták reprodukálni az igen bíztató, áttörésnek számító eredményeket. Az ügyet a NIH részéről vizsgáló szakértő, James Bradac a vád alá helyezés kapcsán azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ez volt a legsúlyosabb csalás, amit munkája során az elmúlt 24 évben tapasztalt.

Az esetről részletesen beszámol az amerikai sajtó. A CBSnews tudósítása szerint a tárgyaláson Han ügyvédje elmondta, hogy a kutató először tévedésből vegyítette össze a mintákat, majd azt követően túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy bevallja a hibát, így immár szándékosan folytatta a hamisítást. Mivel Han büntetlen előéletű, az ügyvéd börtön helyett próbaidőre helyezést kért védencének, hiszen, mint mondta, igen kicsi az esélye, hogy Han, aki beismerte és megbánta hibáját, máskor is csalást kövessen el, míg az ügyész szerint azért szükséges a börtönbüntetés, hogy mindenki mást is elriasszon a tudományos csalástól.

A The Washington Post az emelte ki, hogy igen ritkán történik meg az, hogy egy csaló és leleplezett tudós nemcsak a további anyagi támogatástól esik el egy rövidebb időre, hanem büntetőjogi értelemben is felelősségre vonják. A csaló a legtöbb esetben még az állását sem veszti el, írja a konzervatív napilap, és mindössze egyetlen másik esetet tud idézni, amikor egy bűnösségét beismerő kutató, aki a NIH-hez benyújtott támogatási kérelemben hamisította meg az adatokat, börtönbüntetésben részesült (ez az eset 2006-ban történt, és a csaló 1 év börtönbüntetést kapott).
2013-ban, amikor Han lelepleződött, lemondott egyetemi állásáról, és az USA kutatási szabálytalanságokat vizsgáló hivatala (U.S. Office of Research Integrity/ORI) ítéletében 3 évre eltiltotta attól, hogy szövetségi kutatási támogatásért folyamodjon.

A Nature tudósítása már alcímében arra hívja fel a figyelmet, hogy rendszertelen a tudományos csalásokat elítélő gyakorlat, és igen ritka, hogy egy tudós börtönbe kerüljön tudományos csalás miatt. A cikkíró, Sarah Reardon szerint Han is mindössze annyi büntetést kapott volna, amennyit az ORI kirótt rá – 3 év eltiltás a szövetségi pénzekre való pályázástól -, ha az orvostudományi kutatásokban előforduló csalások kivizsgálásában már korábban érdemeket szerzett Iowa-i szenátor, Charles E. Grassley fel nem figyel az általa túl enyhének tartott büntetésre, amit Han az adófizető polgárok pénzének elherdálása miatt kapott, és büntetőjogi útra nem tereli azt. (Ezután egyébként már egyéb hivatalnokok is úgy nyilatkoztak, hogy csak azért, mert valakinek PhD-je van, és a tudományos közösség tagja, még nem kellene különbözőképpen bánni vele, mint más bűnelkövetőkkel.)
A szenátor azon is felháborodott, hogy ebben a különösen súlyos csalási esetben az ORI csak annyi időre tiltotta el a kutatót a pályázástól, amennyi büntetést átlagosan ki szokott szabni, és hivatalnokai azt nyilatkozták, hogy csak olyan esetekben tiltanának el valakit egész életére a pályázástól, ha égbekiáltó bűnt követne el, pl. emberek életét veszélyeztetné.

Grassley nyomására a szövetségi államügyész vád alá helyezte Hant, a kutatót letartóztatták, majd a tárgyaláson bűnösnek vallotta magát. Az ítélet után Alan Price, az ORI korábbi helyettes vezetője azt nyilatkozta, hogy ilyen közepes súlyosságú esetekben szokatlan a büntetőjogi eljárás, és a legtöbb esetben nem is helyénvaló – Han ügyében is csak azért került rá sor, hogy Grassley szenátor megnyugodhasson. A szenátor szerint valóban nem lenne szükség jogi útra terelni a hasonló eseteket, ha a kutatási támogatások elköltését ellenőrző kormányhivatalok jobban végeznék a munkájukat. És ebben lehet némi igazság, hiszen a Nature kérdésére válaszolva a NIH és az ORI elmondta, sejtelmük sincs arról, hogy a NIH által támogatott kutatók közül hánnyal szemben indult büntetőjogi eljárás tudományos csalás gyanúja miatt, mivel nem követik ezeket az eseteket. 

Az ORI egy korábbi igazgatója, David Wright szerint a büntetőeljárás haszna bizonytalan, és elégséges büntetés az is, ha egy kutatót egy rövid időre eltiltanak a pályázástól, mert már az is az illető szakmai halálát jelenti; kérdéses, hogy milyen további haszonnal járna a börtönbüntetés.
A valóságban azonban az, írja a Nature, hogy nem tudjuk, mi a sorsa azoknak a kutatóknak, akiket eltiltottak a pályázástól – az ORI egyszer próbált egy ilyen témájú kutatást végezni, azonban a Fehér Ház leállította a projektet, arra hivatkozva, hogy az túl sokba kerülne, és valószínűtlen, hogy az érintettek válaszolnának a kérdésekre.
A Nature interneten szavazó 2.678 olvasója közül egyébként 38,27% gondolja azt, hogy Han büntetése túl súlyos, míg 30,47%-uk szerint túl enyhe, 31,25%-uk szerint pedig épp megfelelő mértékű.
forrás