Látom, hogy nagyon nagy a baj Magyar köztársaságban. Hiszen látom, hogy a virtuális világot is meg kívánják adóztatni. Gondolom, önök hozzáértők és ki tudják számolni miből mennyire van szükség, hogy a köz működőképes legyen, ezért szednek adót. Ugye?
Minden nap, amikor dolgozom, tudom, hogy hó végén a köznek is adhatok, ezzel hozzájárulok az óvodák, iskolák jobb élelmezéséhez is, nem beszélve a közvilágítás és szemét díjj ..ja, az már külön ügy, mint kommunális adó.... Ezért nem sajnálom a pénzt a köztől, mert úgy gondoltam, hogy szükség van arra, hogy ne csak az egyén boldogulása legyen a fontos, hanem egy egészséges köz-társaságban járjunk - kelljünk a hétköznapokban.
Nem bánom azt sem, amikor veszek egy kiló kenyeret, - a leadózott
jövedelmemből – akkor a kenyér árából is adakozok a köz-társaságnak úgy
27%-ot. Mert ugye szeret az ember egy boldog köz-társaság tagja lenni és
boldog arcokat látni.
Mivel nem sok marad arra, hogy a saját egyéni igényeim is kielégítsem, ezért a boldogságomat ma már az teszi ki, hogy a köz-társaság legalább boldog és gazdag. De ma, ahogy olvastam a virtuális világ megadóztatását is, nagyon megijedtem, hogy boldogtalan lesz így a köz-társaság és nem találkozok majd felhőtlen arcú emberekkel. EZÉRT DÖNTÖTTEM AZ EGÉSZ FIZETÉSEM FELAJÁNLOM! A maradék kis pénzemet, amit száraz kenyérre meg vízre tettem félre.
Spóroltam bevallom. A köz ellenében – a magam javára, hogy tudjak venni 3 napos kenyeret, hogy legalább a munkához legyen erőm. A villany, víz, gáz úri parádé nekem rég, így nem élek vele. Ki vagyok én, hogy azt a pénzt is magamra költsem.
Tehát döntöttem! Felajánlom a maradék pénzemet is mind adó a köz-társaságnak, minden fillért. Igaz így már nem marad semmire, de boldog vagyok, hogy a köz-társaság boldog!
Nem tudom, mennyi ideig bírom étlen - szomjan, de úgy számoltam, hogy ha jól összeszedem magam kb. 2 hét.
Előre elnézést kérek, hogy a következő hónapban nem tudom utalni az egész fizetésemet a köz-társaságnak, mert meghaltam... előre szégyellem magam..., hogy a szociális temetés gondját már nem tudtam megoldani!
- Voltam aki holtam. -
Közreadta: Bíbor 2014 10. 21.
Mivel nem sok marad arra, hogy a saját egyéni igényeim is kielégítsem, ezért a boldogságomat ma már az teszi ki, hogy a köz-társaság legalább boldog és gazdag. De ma, ahogy olvastam a virtuális világ megadóztatását is, nagyon megijedtem, hogy boldogtalan lesz így a köz-társaság és nem találkozok majd felhőtlen arcú emberekkel. EZÉRT DÖNTÖTTEM AZ EGÉSZ FIZETÉSEM FELAJÁNLOM! A maradék kis pénzemet, amit száraz kenyérre meg vízre tettem félre.
Spóroltam bevallom. A köz ellenében – a magam javára, hogy tudjak venni 3 napos kenyeret, hogy legalább a munkához legyen erőm. A villany, víz, gáz úri parádé nekem rég, így nem élek vele. Ki vagyok én, hogy azt a pénzt is magamra költsem.
Tehát döntöttem! Felajánlom a maradék pénzemet is mind adó a köz-társaságnak, minden fillért. Igaz így már nem marad semmire, de boldog vagyok, hogy a köz-társaság boldog!
Nem tudom, mennyi ideig bírom étlen - szomjan, de úgy számoltam, hogy ha jól összeszedem magam kb. 2 hét.
Előre elnézést kérek, hogy a következő hónapban nem tudom utalni az egész fizetésemet a köz-társaságnak, mert meghaltam... előre szégyellem magam..., hogy a szociális temetés gondját már nem tudtam megoldani!
- Voltam aki holtam. -
Közreadta: Bíbor 2014 10. 21.
