P A N A S Z A Z O M B U D S M A N F E L É
Tisztelt Dr. Székely László!
Tisztelettel kérjük a közigazgatási problémánkra illetékesként
jelentkező Kormányhivatalok BP-20R/028/08093-5/2015. számú végzéséhez,
BP-20R/028/08093-10/2015. számú elsőfokú határozatához és az ezeket
másodfokon megsemmisítő - egy évnél nem régebbi -
BF/FNEF-HKO/00150-2/2016. számú döntéséhez fűzött panaszunk
kivizsgálását, az illetékes szervek felelősségének megvilágítását és a
közérdekű, botránymentes, humánus és együttműködő intézkedések
előirányzását.
Nem oltásellenes szülőkként (pl. csak ajánlott, jelentős összeggel
fizetős, többfordulós bárányhimlő elleni védőoltást is beadattunk
mindhárom gyermekünknél) 2015 szeptemberében egy 2013-as
magyarországi kislány oltás utáni haláláról szereztünk tudomást, így
elvi és lelkiismereti alapokra helyezve azonnal megtagadtuk a szerintünk
nemzetbiztonsági kockázatot is rejtő MMR ismétlőoltást, amelyet
legnagyobb lányunk 6. osztályba lépésével kívántak kampányszerűen az
általános iskolában beadni, úgy hogy információként az üzenő füzetben
csak az oltás időpontját közölték. A kínos halálesetről egyébként semmit
sem tudó körzeti orvosunk utasítására az oltás mentességére való
kérelemmel fordultunk a megjelölt osztályvezető tisztifőorvos felé.
Megannyi magyar szülő nevében is kérjük megtisztelő közbenjárását, mivel
gyermekeink nem egy állatfarm újraoltandó tenyészetét képezik, azaz
emberi, abszolút jogainkkal élve nyilvánosan követelhetjük a
tisztességes eljárást, aminek elengedhetetlen feltétele a minden
részletre kiterjedő tájékoztatás, továbbá az élethez való jogunkból
adódik az MMR II oltásnak - mint halálos kockázatnak - a megtagadási lehetősége, ami egyébként a konkrét, életkorhoz kötött szernél (MMR II, 11 years) hivatalosan is biztosított a világ valamennyi(!) nem magyar állampolgárának.
Oltásmegtagadással a hozzánk hasonló, zömében értelmiségi szülők, egyre
többen és egyre meggyőzőbb érvekkel, egyre tarthatatlanabbá teszik a
jelenlegi, saját bőrünkön is tapasztalt, hazugságokkal teli, kötelező
oltásrendszert. Azonban közülük közül is kevesen veszik észre, hogy az
alkotmányosan és közigazgatási eljárási alapvetésként rögzített
tisztességes eljáráshoz, illetve az 1993. évi XXXI. törvény, 13. cikke
által deklarált hatékony jogorvoslathoz való jogunk milyen eljárási
trükkel van kijátszva az illetékes szervek részéről.
Megnyomorítottságunkban örülünk annak, hogy szabadságjogainkat végre nem
korlátozottan, elpanaszolhatjuk Ön előtt. Segítő munkájához
panaszunkhoz időrendi sorszámozással, megnevezve csatoljuk az összes
ügyben keletkezett vagy hozzánk időközben érkezett iratot.*
A bejelentett halálos esetre azonnali és teljes kivizsgálással egy
hivatal sem reagált. A másodfokú határozatban az előre kitervelt program
szerint a saját játszóterükre terelték ügyünket. Csak a gyermekünk
állapotát vizsgálandó felszólítással („a kezelőorvosnak kellett
volna véleményt nyilvánítania oly módon, hogy tisztázandó legyen, a
Gyermek egészségi állapotát tekintve van-e olyan objektív indok, ami az
életkorhoz kötött kötelező védőoltás beadását kontraindikálja”) kezdeményezték
a lefolytatandó eljárást, amiben eleve leszűkítették az illetékességi
kört és az ennek eldöntéséhez szükséges releváns tájékozottságot és
szakértelmet. Az oltásrendszer botrányának háttérbe szorításával
egyfajta egzisztenciális biztonságérzetet nyerhetnek az ezért
erkölcstelenségeket is vállaló, bizalmunkat közben teljesen
elvesztő, felelőtlen hivatalnokok. Ez lehet a legfőbb magyarázata a 27
éve kötelező MMRII oltáskampány hiányosságainak.
2015. október 12-én jelzett, megdönthetetlen tényekre alapozott
problémánkra jól átgondolt végrehajtási forgatókönyvvel jelentkezett a
Kormányhivatal Népegészségügyi Osztálya. Behatárolt kereteikkel előre
megvezették az ügyfelet, ráadásul páholyból várhatták a törvényességi
felülvizsgálatot végző, önkényes témaválasztásuk által előre
hatástalanná tett bíróságot is.
A hatóság félrevezetése hatóság részéről kiemelten veszélyes társadalmi jelenség.
A halálos mellékhatást figyelembe se vették, tabuként kezelik. A panaszunk tárgyához hangsúlyozottan nem tartozó, új - belőlünk bohócot -
csináló eljárás már egy olyan cirkuszi előadás volt, ahova már Önt,
mint ombudsmant, be sem engedték volna, mert a csapdahelyzetben bírósági
felülvizsgálatot voltunk kénytelenek kezdeményezni. A szemellenzők és
kényszerpályák mellett - ahogy szokták - el is marasztaltak bennünket. Nem is terheljük tovább panaszunk ezen, Ön által nem vizsgáltatható részével, csak - mint körülményt - fontosnak
tartjuk megjegyezni, hogy a szabadságjogaink ilyen fokú előre
kitervelt, szervezetten és folytatólagosan elkövetett hivatali
visszaélései milyen veszélyforrásokat és következményeket jelenthetnek a
gondviselő szülők lelki és anyagi terheire.
A múlt héten a helyi Család-és Gyermekjóléti Központ lakásunkban járt emberei – a jó körülmények és abszolút jogainkra való érveléseink ellenére –
szemérmetlen aránytalansággal kilátásba helyezték a 14. életévében
lévő, boldog gyermekünk családunktól való agresszív elkülönítését és a
lelki töréssel sokkszerűen immunrombolttá tett, így a kockázatnak
fokozattan kiszolgáltatott, kamasz lányunk erőszakos beolttatását. A
meggyőzés része nem lehet legyőzés. A gestapos módszerrel felülkerekedő
hivatal valójában alulmarad, mert a csak szóban tett terror is már
önmagában szégyen 2016-ban, az Európai Unióban.
Egy tájékoztatáson alapuló, mindenki érdekét szolgáló együttműködésnek
nyomát sem tapasztaltuk. Tisztességtelenül tereltek csőbe bennünket, nem
látó, nem halló, nem beszélő határozataik után felháborodott telefonos
megkereséseinkre rendre megkukultak, a hivatkozott halálesetet, amit
mintha tőlünk hallottak volna először, nem vizsgálták. Hivatkoztak arra a
képtelenségre, hogy más büntetőügybe a hivatalnak adatvédelmi okokból
nincs iratbetekintési lehetősége, illetve nemtörődöm módon megelégedtek
azzal a rendőrségi tájékoztatással, ami szerint „ok-okozati összefüggés nem volt kimutatható”.
Ez utóbbi, minden alapot nélkülöző hazugságot a csak 2015 májusára
birtokunkba került jegyzőkönyvvel lepleztük le, az ellehetetlenített
állapot miatt azonban ennek érdemben sehol, semmilyen közigazgatási
következménye nem lett.
További panaszunk, hogy az önrendelkezési jogtól függetlenül bármely
humán egészségügyi beavatkozás elvégzésének minimális feltétele a beteg
megfelelő tájékoztatása. Ez fokozottan igaz, ha a „beteg” egészséges
és gyermek, azaz az átlagnál nagyobb mértékben, csak veszíteni valója
van egy oltást követően. A betegek tájékoztatáshoz való joga a
kezelőorvos oldalán kötelezettségként jelenik meg. A szóban forgó
oltáskampánynak nincs hivatalos magyar nyelvű, halálos kockázatot
tartalmazó tájékoztató anyaga. Az így akaratlanul is hiányos
információval rendelkező kezelőorvos, illetve az egészségügyi
szolgáltató a tájékoztatási kötelezettségének nem tett, nem tehetett
eleget. Egyedül az alapvető információktól megvont és általában nem
alapos szülők nyájas engedelmessége tartja fenn a kútba ugrásra való
sorban állást. Ezek egyaránt károsak az egyén és a társadalom számára.
Összességében az eljárásban az abszolút jogainkat; a tisztességes
eljáráshoz való jogot több szempontból figyelmen kívül hagyták, és az
emberi méltósághoz való jogot az élethez való joggal együtt
félremagyarázták, azt később, egy általuk indukált másik eljárásban,
szerintük korlátozható betegjogként értelmezték. Azt tapasztaltuk, ügyünkkel bizonyítottuk, hogy a hivatali kötelezettségek tekintetében hamis és félrevezető az a hivatalos www.antsz.hu-n is megtalálható állítás, ami szerint „Az
oltóanyag alkalmazási előírása és a betegtájékoztató is tartalmazza az
adott készítmény valamennyi ismert mellékhatását, azokat is, amelyeket
több százezer oltást követően legalább egyszer észleltek. Minden
bejelentett oltást követő nemkívánatos esemény kivizsgálandó. Az
oltásokkal szemben nem alkalmazható az ’ártatlanság vélelme’:
folyamatosan bizonyítani kell, hogy hatásosak és
biztonságosak/ártalmatlanok. Az oltást követő nem várt események
kivizsgálása az egészségügyi hatóság feladata. Az események minősítését
pedig minden esetben egy bizottság végzi. Céljuk, hogy elkülönítsék a
védőoltás valódi következményeit és a véletlen egybeeséseket.”.
M. Adél története a gyászoló édesanyja tollából önmagában is tömör,
autentikus és megrendítő rendszerkritika. Az önerőből kinyomozott 2015.
májusában közvetlenül birtokunkba került jegyzőkönyv részletesen
dokumentálja a kislányon kiütköző és egyszerre fellépő kanyaró, mumpsz
és rubeola összes jellemző tünetét. Nem orvosnak is meggyőzőek a kanyaró
(bőrön testszerte kiütések, többcsúcsos láz, nyirokcsomók megnagyobbodása), a rózsahimlő („bőre rózsás”) és a mumpsz („torkát nagyon fájlalja, torka vérbő, nyaka is duzzadt”)
kiemelései. A szegedi klinika kezelőorvosa, mint leginkább érintett és
hiteles orvos és bármilyen nem orvos, de értelmes személy előtt is, ez
nem egy véletlen egybeesés. Véletlen egybeeséshez az áldozatnak
környezetéből egyedüliként éppen az oltás napjaiban egy otthon
elfogyasztott étellel vagy egy szerencsétlen bőrhorzsolással kellett
volna megfertőződnie egyszerre az önmagukban is évtizedes ritkasággal
felbukkanó vírusokkal. A hatóságok által letagadott, majd elhallgatott,
másik eljárásukban végül kizárt dokumentum a nemzetközi orvostudomány
előtt ismerten(!) - figyelmes átolvasással, laikus szemmel is - több szempontból bizonyítja a szer nem kizárható, aktiváló mellékhatását egy gyors lefolyású, halálos HLH betegség primer (veleszületett) és szekunder (szerzett) formájával szemben.
A fennálló halálos kockázatra utaló információs anyagot kértünk az
illetékes hatóságoktól, valami olyasmit elvárva, mint pl. az
orvostudományhoz rugalmasan igazodó, fejlettségben semmiképp sem
kezdetlegesebbnek tekinthető, amerikai, hivatalos honlap
http://www.cdc.gov/vaccines/hcp/vis/vis-statements/mmr.html „The risk of MMR vaccine causing serious harm, or death, is extremely small.” mondata, azaz
„Az MMR vakcina kockázatában rendkívül kis valószínűséggel jelen van a súlyos egészségkárosodás, vagy halál.”.
A felkeresett, hirtelenjében illetékességi körükkel sem tisztában lévő
hivatalok nevében végül az OTH írt levelet, amiben a nyilvánvaló
hiányosság el nem ismerésével, saját magát alaposan lejáratva kérésünkre
nem tudott megjelölni kielégítő, központi hírforrást. A levélben
megjelölt az
OEK által évente kiadott VML és az
ogyei/gov.hu/gyogyszeradatbazis/ link, ezekben azonban nyoma sincs a halálos kockázatnak.
A tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet az eljárás
egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni. A
tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem
létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már
maga is mérlegelés eredménye. Olyan általunk nem tapasztalt
jogalkalmazói eljárást foglal magában, amely a materiális jogállam
értékrendjének megfelelően, a demokratikus alkotmányfejlődés során
kikristályosodott alapelvek és szabályok alapján zajlik.
Nagy jelentőséggel bír, hogy nemzetünk éppen pubertáskorba lépő - gyermek-immunológiailag különösen érzékeny és sérülékeny -
generációját a tisztességtelen kampány etikátlanul kötelezi a
kockázatos, ismétlő összetett oltásra. Az egyáltalán nem oltott, 1969
előtt születetteket vagy a szakirodalom által fokozott prevencióra
szoruló csoportokat nem kötelezi (mumpsznál a felnőtt férfiakat, rubeolánál a terhességet vállaló nőket). Ahogy
az európai populációknál, a magyarnál is nagy arányban lenne igazolható
a veleszületett vagy az első oltás következtében kialakult személyes
védettség, ám ezt, ha bármelyik hatodikos egyedileg vizsgálatokkal
igazolná, akkor sem kaphatna felmentést.
Mindez párhuzamba állítható az érdemi tájékoztatást szintén nem kapó, auschwitzi internáltak kötelező, „egészségügyi okokból”
történő zuhanyozásával. A nürnbergi per óta azonban tudjuk, hogy
mindenki személyes felelősséggel tartozik a hatályos törvényeken,
rendeleteken és utasításokon túl, ha emberéletről van szó. Ez az
erkölcsi parancs még háborús időkre és a Föld legtávolabbi rejtekhelyére
is igaz, nemhogy békeidőre és Magyarországra!
Ellentétes szemléletük alapján társadalmi szempontból aggályos és tisztázandó a Kormányhivatal vagy a Kormányfő (Orbán Viktor) alkalmatlansága,
ugyanis 2014. december 12-én jogállamunk jogász végzettségű, azóta is
hivatalában lévő miniszterelnöke a Kossuth Rádió „180 perc” című
műsorában, az állampolgárokat humánummal nyugtató, józan beszédében
elmondta, hogy ez nemcsak az ő, hanem a kormány [az Országgyűlési többséggel jogalkotó(!)] világos álláspontja is: „A gyerek a szülőé, és nem az államé, tehát hogy mi történjen egy gyerekkel, és mi történhet, azt mindig a szülő mondja meg.”.
Eddig csak kiábrándulás ért minket, de bízunk a porcelánboltban otromba
elefántként eljáró hivatalok presszionálhatóságában, amihez reméljük
ombudsmani tekintélyének hatásosságát.
Előre is köszönettel és tisztelettel,
Budapest, 2016. november 19.
* Az ügy leírása korábbi cikkekben, de bármilyen irat kérhető a naleksz@gmail.com címről
Tisztelt ügyfelünk!
Ön elektronikus panaszt nyújtott be az Alapvető Jogok Biztosa
Hivatalának honlapján keresztül. Felhívjuk tisztelt figyelmét, hogy a
későbbiekben a panasz@ajbh.hu e-mail címen veheti fel hivatalunkkal a
kapcsolatot.
Köszönjük, hogy igénybe vette szolgáltatásunkat!
Panasz benyújtásának időpontja:
2016.11.19 15:41
A panasz leírása:
Hivatali visszaélések, nem tájékoztatás, félretájékoztatás, hazug
állítások a hivatal honlapján, hatóság hatóság által történő
félrevezetése, ügyfél hatékony jogorvoslathoz való jogának és abszolút
jogainak sérelme, tisztességtelen oltáskampány, gestapos családellenes
intézkedések, Kormányhivatal vagy Kormányfő alkalmatlansága
Csatolt dokumentumok:
005 fellebbezes.docx, 002 Végzés.docx, 001 Kérelem MMRII oltás
mellőzésére.docx, 003 NYILATKOZAT.docx, 010 Kormányhivatal 10314_3
tajekoztatas.pdf, 000 PANASZ ombudsman felé.docx, 009 Információkérés
levél az intézeteknek.docx, 011 OTH levél KMBT25020161115074544.pdf, 008
szakértői jelentés Adél haláláról.pdf, 006 másodfokú határozat.docx,
007 Adel_tortenete.pdf, 004 Elsőfokú határozat.docx